Mai napra egy érdekes témát hoztam magammal.A FÈLELEM,mint elem…
Kezdésnek nézzük meg a szót,ugye milyen érdekes?FélElem…azaz nem Egész!
Szinte minden nap találkozunk az érzéssel…sokan,sok mindentől félünk.Néha csak gyerekes dolgoktól,mint mondjuk attól,hogy nem sikerül a sütemény finomra vagy fel fog szaladni a harisnya mire odaérünk a partyba…de néha komoly félelmei vannak embereknek.Mint pl.,hogy megbetegszik,meghal,elveszít valakit,aki fontos,…
Ezt azt hiszem senkinek sem kell taglalnom.Ez majdnem az egyetlen olyan emberi érzés amivel senki sem viccel és senki nem bagatelizàlja el.Még akkor sem,ha nem a sajátjáról van szó.Tapasztaltam,hogy míg a szerelmet vagy irigylik vagy megkérdőjelezik,esetleg csámcsognak rajta,addig a félelmet tiszteletben tartják és távol akarnak tőle maradni.Mintha fertőzne.Arról vagy egyáltalán nem kérdeznek,nem beszélnek,nem firtatják vagy csak éppen annyit érintik a témàt,amennyire azt a félelemben lévő fél igényli.
Ez a társadalom egyik mumusa.Intim dolog.Erről nem beszélünk könnyen.Amelyik félelmünkről könnyen nyílunk meg,az könnyen leküzdhető para.Te is így gondolod? 🙂
Fél elemben lenni kellemetlen…az egy diszkomfortos érzés.Valóban csak félig önmaga az,aki állandóan ilyen helyzetben van.Elveszíti a magabiztosságát,a helyzetét a világban és lökdösődik önön àltal a nagyvilágban.Félni természetes.Olykor kell…néha ráébreszt fontos dolgokra.Belegondolni abba,hogy bármikor meghalhat bárki,hogy milyen halandóak vagyunk,elképzelni a halandóságot legtöbbünket arra ösztönöz,arra tanít,hogy becsüljük meg az életet,a családunkat,az egészségünker.Ebben a tekintetben tehát Pozitív.
DE ha átengedjük magunkat ennek az elemnek,ha hagyjuk,hogy az egész tudatunkat ez uralja,akkor megbetegedtünk.Felek lettünk…elvesztettük a másik,pozitív felünket.
A félelmet,mint normális érzést fel kell tudni használni.
Egy kis ördögként tudom ezt elképzelni,ami jön minden nap…próbálkozik.Félek a póktól,a betegségektől,mégis sokszor találkozom velük.Mert jön…nem akarom,nem hívom.De Ott Van!
Ez egy feladat.Megoldani.Elhárítani.Ahogy befogadtam az érzést,úgy el is kell engednem.Könnyedén.Ha nem hasznos,akkor minél hamarabb.Nem törődni vele.Ha hasznos,ha tudok belőle tanulni,előre lendít,akkor mielőtt elengedem,átgondolom.Használom…egyszerűen kihasználom.Voltál már úgy,hogy azt hitted,beteg vagy?Hogy az volt a gyanú,hogy a szeretted súlyos beteg vagy meghalhat?Ès érezted már azt a földön túli erőt,határtalan és soha nem utánozható,nem akaratlagos boldogságot,felszabadult érzést,amikor kiderült nincs semmi gond?Ilyenkor olyannyira szívből tudunk ölelni,mint soha annak előtte.A félelem épp annyira taníthat,építhet minket,mint amennyire rombolhat.
Mi dönti el merre fordul?MI!TE!!!
Ha ezt jól a eszedbe vésed és ezeket az érzéseket is hasznodra hajtod,akkor meg fog változni a nézeted erről az érzésről.Mindennek két oldala van…csak tudnod kell melyik a neked való,melyikre van szükséged.
Próbálj meg a nyomodban járó félelmeddel szemtől-szembe kerülni.Àtgondolni,beszélni róla magadnak.Megoldani,magad építésére,megismerésére felhasználni.

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: