Tévúton járok

Forrás: www.ascon.hu

“Tévúton járok, sajnos néha-néha én,…” (Máté Péter)

Tízből nyolcan ismerjük ezt az örökzöld slágert, tízből tízen pedig azt az érzést, amikor magunk is tévúton járunk. Hiszen ki ne járt volna már élete során legalább egyszer úgy, hogy járt egy utat, ment rajta, haladt valami felé, aztán HOPP, megvilágosodott és azonnal elhagyta azt. Ezek a mellékvágányok.

Ez lehet szerelmi, baráti, munkahelyi, hivatásbeli, önértékelési tévút, de a felsorolásnak itt nincs vége.

Számtalan hibát elkövetünk, van általam eképpen elnevezett hibacsoport:”ELŐÍRT, SABLON HIBÁK”, ezek azok, amiket a nagyszüleim is elkövettek, elmondtak a gyermekeiknek, de azok is elkövették, sőt én is elkövettem és szinte teljesen tuti, hogy az én gyermekeim is el fogják. De az unokák sincsenek biztonságban. Ezeket át kell élni, ezeken át kell esni, meg kell szenvedni, meg kell siratni…ilyen, ennek tipikus példája a kamaszok szerelme, amikor egy osztályban van 2-3 JÓ PASI, arra jut úgy 15-20 lány és természetesen versengenek. Valamelyik megkapja, járhat vele. De ki? Természetesen az osztály 2-3 legjobb csaja…külcsín alapján szemlélve persze. Na most ezáltal aztán lesz egy csomó olyan lány, akik hiába ábrándoznak, hiába is kaparnak, nekik csak a többiből jut. Vagy ha tegyük fel, mert miért is ne, hogy én vagyok az egyik legjobb csaj ott, akkor nekem pont az a srác kellene, aki viszont a másikra van rákattanva…nem is taglalom tovább. Mindenki TUDJA ezt.

Tévúton járni sokszor látszólag teljesen felesleges. Időhúzás, idővesztegetés. Igy mondjuk az lehet egy hosszú, éveken át tartó párkapcsolat is, aminek egyszer csak vége szakad és “TESSÉK! Én megmondtam kisfiam, most eldobtál magadtól 2 évet!” 🙂

Én másként értelmezem ezt. Szerintem nem kell, sőt azt gondolom nem is szabad az első embernél, az első munkánál,… megállni és idő féltésből ott ragadni. Tapasztalatok sora adja az ember életének fűszerét. Jómagam is túl vagyok már pár kapcsolaton. De én akkor is úgy tekintettem ezeket, mint egy kaland, egy tanulmányi út. Sokan, sokfélék élünk egy világban. Mindenki mást tud mutatni, mást tud adni. Ezáltal mindenki mellett mást élek át. Formálódom, alakulok…az évek alatt magamra szedek sok jobbnál-jobb kalandot, szokást, hobbit, meglátást és ezeken áttörvén magamat jutok el majd ahhoz az emberhez, akinél viszont érdemes lesz megállni.

Dolgoztam már több helyen is, olyan munkahelyen is, ami nem a legelitebb hogy így mondjam. Akkor kellett, élni kellett…szájhuzogatva, lapos kúszásban érkeztem oda az első munkanapon, majd napról-napra kaptam ott valamit, egy jó szót, egy pont nekem való mondatot, egy életvezetési tanácsot, később ismerősöket, barátokat, ellenségeket, akiktől szintén tanultam.

Mert tanulni nem csak azoktól kell, akik kedvesek. A legtöbbet azok tudnak formálni rajtunk, akik ellenségesek, ellenszenvesek…hiszen ahogyan pozitív példa kell, úgy kell látni a gonoszt is, tapasztalni kell a “NA ILYEN NEM LESZEK SOHA” oldalt is.

Ha visszagondoltok, akkor minden életciklustól kaptatok valamit. Minden egyes kapcsolat hozott valami tanulságot, hoz most is.

Én sokszor csodáltam azokat a médiában szereplő embereket, akik LÁTSZÓLAG (én úgy láttam akkor) mindenféle nehézséget mellőzve jutottak egyenesen a célba, lettek akik mindig is akartak lenni.Ámulattal néztem gimisként a sportolókat, az orvosokat, mert azt gondoltam, hogy ők olyan embertípusok, akik elindultak a főúton és soha nem térve le róla eljutottak a célba. Dehogyis…mindenki, aki eléri célját, tévúton jár néha. Senki sem úgy születik, hogy tudja merre tart és arról soha nem csúszik le. És ez így a helyes.

Terveim szerint majd én is engedem a gyermekeimet, hogy tapasztaljanak. Nehéz ez, már előre is…mert mindenki, aki tapasztalt, tudja, hogy az kegyetlen, fájhat és nagy ára lehet egyes leckéknek. De ettől vagyunk, leszünk majd mások, mint a szomszéd. Más, mint az összes többi ember ezen a világon. Attól, hogy más utakat járunk be, soha nincs kettő egyforma.

De egy biztos, a céljaink viszont meglehetősen egyformák. A szerelem, a család, a boldogság, a megélhetés, az otthon melege.