MA, 2014 napjait élve magam is elgondolkoztam a pszichológus értelméről. Jómagam is kacérkodtam a gondolattal, hogy talán el kellene menni, így véleményeket gyűjtöttem a témáról. Nem egy és nem is kettő embernek az érzéseit hallgattam meg a témában. Olyanokét, akik problémával küszködtek és végül amellett döntöttek, hogy elmennek szakemberhez és vele együtt oldják meg a kérdéskört. A legtöbb ember, aki vallott nekem, azt mondta, hogy bár nem bánta meg, hogy elment, hiszen különleges élmény volt, de végül nem emiatt oldódott meg a gondja. Volt, aki azt mondta, hogy csalódott és otthon, családi körben oldották meg személyes problémáját.
A másik, ami elgondolkodtatott, az az, hogy bizonyosan sok-sok ember él, akinek gondja van…mégis ehhez a számhoz képest elenyésző azok száma, akik szakemberhez mennek. Elsősorban valószínűleg amiatt, mert nem teheti meg anyagilag.
NOS! Ha mélyebbre ásunk és megvizsgálom a megkérdezettek válaszait, akkor a képlet rettenetesen egyszerű : a szakember csak elvezeti a “beteget” a helyes útra, mint egy kéz, megragadja és gondolkozásra készteti. Ott ülsz a kanapén, szemben egy idegennel, akit soha nem láttál és ha nem lesz szimpi a dolog, akkor soha nem is fogod látni többé. Ültök és ő kérdez. Elindultok egészen a születésedtől, a gyermekkorodon át szépen lassan eljuttok a mai önmagadhoz és a feltárandó sebhez.
Félreértés ne essék! NEM vagyok ellene a pszichológusnak, sőt bizonyos esetek megkívánják a szakembert és tudatában vagyok annak is, hogy mennyit tanulnak, míg eljuthatnak ahhoz a kanapéhoz. Tehát nem degradálok, nem akarom elvenni senki kedvét sem ettől, csak egy olyan megvilágosodáson mentem keresztül, mely szerint a pszichológus eszköz csupán arra, hogy magunkba nézzünk, hogy leüljünk és magunkról beszéljünk…hogy kimondjuk a bajt, a tüskét…ami oly nagyon szúr odabent.
Ha AZOK, akiknek tüskéjük van, leülnének önmagukkal egy szobába és őszintén, sallangmentesen elkezdenének beszélni, előbb vagy utóbb kiderülne az ok, amin változtatni kell. Csakhogy ez sokkal nehezebb és nagyobb összpontosítást kíván, mint engedni, hogy kérdezzen egy másik.
Egy tudatos embernek, aki ismeri önmagát, annak saját maga az eszköze ahhoz, hogy mindent megoldjon. Persze az önmagunkkal való beszélgetés nem helyettesíti a kívülálló véleményét…ez igaz. És aki erre gondol, annak igaza van. Csak ilyenkor én egyet mondok : miért hagyod már megint, hogy MÁS vezessen el egy úthoz? Amikor mindenki maga tudja egyedül, hogy melyik úton milyen járni?!
Te pontosan tudod, ismered a gyermekkorodat, a sérelmeidet, a kapcsolataidat…tudod kik ártottak neked és kik tettek érted. Te magad vagy a múltad, egy személyben. Senki nem fogja tudni átérezni a múltadat, mert nincs olyan szókincs a világon, mellyel szemléltetni tudnád az érzelmeket. Csak megközelíteni lehet, ha nagyon ügyes vagy…
Így tehát a témám lényege, hogy észre kell venni: MINDENKI SAJÁT MAGA PSZICHOLÓGUSA!
Tudatosan kell összeszedni a gondolataidat, előre menni az időben és rátalálni a gyenge pontra.Jegyzetet kell készíteni arról, amit megoldanál. Nem könnyű, sőt összetett és olykor lerázandó feladat is lehet, ami nyűgös. De tényleg ennyire engedni kell, hogy más oldjon meg mindent helyettünk?
Biztosan tudom, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy min kellene változtatnia, csak megerősítésre vár, időt húz…vagy bizonytalan. Ha így van, hallgass magadra, tedd fel a kérdésedet…ki más lehetne jobb partnered, mint önmagad?!
Egy jó pszichológus, aki mindig házhoz megy, aki kéznél van! 🙂 TE!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: